εїзღminden ami sztár!<3(L)ღ és minden fontos dolog!<3εїз csajoknak!εїз

Én is szőke vagyok..és senki ne vegye magára x)

EGY  SZÖSZI  NAPLÓJA

Szeptember 1.

Most naplót írok. Szerettem volna ideírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdezgetem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mond! Úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég ment le, és felment az ezüst színű. (Beesteledett - a szerk.) Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem, aminek végre leesett a poénja. A Béla mesélte pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tartott összeszedni 19 embert, meg alig fértünk el a lakásban. De muszáj volt ez, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.

Szeptember 4.

Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóba, nagyon felháborodtam, mert ott 3 pedál volt, nekem meg 2 lábam van. Ma kiderült, hogy terhes vagyok. Ikreket várok. Ezt onnan tudom, hogy két terhességi tesztet vettem és mind a kettő pozitív lett. Nem is volt olyan gáz a terhességi teszt, azt hittem, hogy nehezek lesznek a kérdések.

Szeptember 11.

Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta
jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobilért. A mai nap csupa bosszúság ért. Egyrészt 3 órát álltam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán amikor a főnök hivatott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy "HÚZNI". Én mondtam is, hogy "húúú", de az ajtó nem nyílt ki.

Szeptember 16.

Borzasztó! A barátnőmet, aki szintén világos hajszínű, megcsalta a pasija. Szegény, amikor le akarta lőni a fickót, annyira elérzékenyült, hogy a fegyvert saját magára fogta. A fazon mondta neki,hogy ne lőjön, mire azt válaszolta: nyugi, te leszel a következő. De aztán mégse halt meg, inkább beiratkozott egy reinkarnációs tanfolyamra. - Egy vagyonba került, de hát egyszer élünk! - mondta.
Szeptember 25.

Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett,a másikat meg elrontottam. Sajnos a kifestőimet már mind kiszíneztem, ezért a férjem adott egy lapot, aminek mind a két oldalára rá volt írva:"Fordíts!" Ezzel elment a délután.
Szeptember 30.

Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv. Megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy: - Mennyi az évi fizetése? - Sajnos,nem ismerek semmiféle Évit. Ma egyébként akartam névjegykártyát csináltatni. A pasas a boltban mutatott egy csomó mintát, de nem jó, mert nekem olyan kéne, amin az én nevem van.

Október 1.

Már egy hónapja írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója? Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadiúj kifestőmet.

Tegnap vettem - apanázs segítségével - egy lapot, meg egy topot.
De mivel ez 2in1 ezért laptopnak hívják! (érdekes, mert a topomat eddig mindenki púposnak látta, nem laposnak... én már nem értem a pasikat...
Furcsa kis lapos 2 oldalas könyv. Ha kinyitom, és keresztbe fordítom, összevissza vannak benne a betűk, de már rájöttem, hogy kell őket egymás után rakni.
Vannak benne romok is, bár én még egyet sem találtam benne, pedig szeretem a történelmet.
Állítólag van benne valahol egy egész professzor is, de én még őt sem láttam.
A használati utasításban valami mikroprocesszorrról írtak, lehet, hogy azért nem találtam, mert olyan kicsi?
Kaptam hozzá egy kamerát is. Fura, olyan, mintha tükörben látnám magam, de itt nem a bal oldalam a bal, hanem a jobb a bal, és ha balra nézek, akkor ott meg jobbra fordul a fejem!
Azt hiszem ezt kéne tolatásnál alkalmazni a kocsiban.
Sokan mondták már rólam, hogy sokoldalú vagyok, végre rájöttem, hogy miért!!

Mellékeltek egy egeret is, de érdekesen egy kutyasétáltató zsinóron lóg. Sebaj, Hógolyó legalább nem viszi messzire.
A boltban mindenféle 3 betűs szóval szédített a helyes szőke eladó fiúka, de ezek engem nem izgattak fel!
Én jobban szeretem a 4 betűs szavakat, főleg, ha kézzel foghatóak...
Van a masinához egy nagy lapos sminktáska is, de ha a lapos írógépet belerakom, már nem fér bele csak 2 szemcerka, meg a műkörömreszelőm.
A márkája hasonlít egy margarinhoz, de mivel ezt valószínűleg használhatom holnap is, ezért nem DELMA, csak DELL.
(a 2 L valószínűleg a jövő idő jele)
Különféle lyukak is vannak az oldalán, de még nem mindegyikbe találtam ki, hogy mit kell dugni. Tuti bonyolultabb, mint egy nő, mert nálam pl. minden lyuknak ismerem a funkcióját!
Végül is jó játék, remélem boldogulok vele!
Majd még jelentkezem!
Remélem Segít valaki, ha elakadnék!

Szőke nő naplója2.

Ma én főztem.
Elég fárasztó volt.
Húslevest csináltam, de mivel egészségesen akarok táplálkozni, ezért hús nélkül, egyszerűen leveskockából.
A belevaló tésztát már nehezebb volt egészségessé tenni, mert csak betűtésztát kaptam, és sokáig tartott a kiválogatása. Ugyanis azt hallottam, hogy az E-betűt tartalmazó dolgok, nem egészségesek.
Ebben meg rengeteg E betű volt. De kiválogattam mindet! Elegem, és melegem lett!

Meleg van, de szerencsére megy a klíma, más néven légkondicionáló.
Remélem ettől nemcsak hidegebb lesz, hanem a lég is jó kondícióban lesz, mert ugye állítólag veszélyben a Föld, meg valami Ózon lyuka. (el kéne küldeni a dokihoz, az nekem is segített…)

A legkisebb helyiségben sajna nincsen hűtés, de majd elmegyek a médiapiacra, rövidítve: M.P. áruház, és veszek oda mikroklímát, mert abba a 2 négyzetméterbe az is elég lesz.

Van egy tűzoltó ismerősöm, és a múltkor vitáztam vele. Mondtam neki, hogy nem értem, hogy miért festik pirosra a tűzcsapokat, amikor azok nem is tűzcsapok. Hiszen hidegvíz jön belőlük, tehát vízcsapok, és a hidegvíz jele meg a világoskék.
De úgy látszik csak nekem a kedvenc színem a kék. Mert az én autóm is kék, de az övé meg piros.
Mert ugye egyedülálló szőke vagyok, és …kék.
Megyek is. Regisztrálok egy társkeresőbe. Csak még keresnem kell egy frappáns mondatot. Valami ilyesmire gondoltam:
"Jól szituált szőke munkáslány, társat keres egy életre." Hm…vagy nem is tudom, lehet hogy másképpen fogalmazok?
"Szőke, életre való lány jól szituált munkást keres élettársnak!"
Majd még gondolkodom…

Szőke nő naplója3

Hétvégén a csajok elhívtak egy klubba.
Nem kell semmi rosszra gondolni, hiszen a neve lány-densz klub, vagy mi a fene is volt!

Na, gondoltam, felveszek valami csini combig érő tűsarkút, csótánytaposós talppal, mert mélynövésű vagyok, de hosszúak a combjaim, és egy mini lakkfekete szoknyát, amire a boltban azt mondták, hogy az csak egy öv, meg egy spagetti-pántos dekoltázsost.

Mondták, hogy vigyek kalapot is. Háát… keresgettem a gardróbban, de csak nagyapám cilinderjét találtam. Hm. Kivettem belőle a benne lévő selyemsálat, aztán 3 pakli kártyát, 4 csokor virágot, 2 fehér nyulat, meg egy akváriumot, tele halakkal.
Jah, nem mondtam még? Nagyapám bűvész volt!
(ahogy nagyanyámat ismerem, nem is csodálom

Szóval elmentem a lánydensz klubba.
Azt mondták, ez olyan amerikai dolog, mint a csipsz, meg a megdoneldsz, meg a kokakóla.
Mikor megérkeztünk, sorba állítottak minket, ami tökjó volt, mert úgy éreztem magam, mint egy kiárusításon a Plázában. Aztán mikor végre a sor elejére kerültem megfordultunk, és a másik irányba haladtunk, majd egyhelyben topostunk, rúgtunk, mint a lovak, meg tapsoltunk tititát, mint valaha az énekórán. Aztán jött a kalapemelgetés. De az enyémből újra előjött 2 fehér nyúl, 3 pakli römikártya, 4 sál, meg 2 virágcsokor, és még a bűvészpálca is… A fiúk el is csodálkoztak, hogy nekem mekkora van, és hogy a lányok mennyire nézik!
Voltak zenészek is, be is mutatták őket!
Az egyik különösen tetszett!
Valami lábbal hajtós Singer-varrógépen gitározott! Olya neve volt asszem, mint a stil-fűrésznek!
A másik meg egy palacsintasütőt pengetett.
Mikor megkérdeztem mi az, azt mondták BENDZSÓ!
Aha, szerintem félreértették, mert a pasinak nem lehet 2 neve… Ben is meg Joe is?

Volt ott egy híres festő is. Ő is táncolt… bevallom, azt hittem öregebb, hiszen múzeumokban vannak a festményei. És azt sem értem, mit keresett ott, hisz ő görög!( ;-)

A buli végén azt mondták legközelebb tiszteletbeli tehenészlánnyá, cow-girl-lé avatnak minket!
Nem tudom, mi lehet az, mert én még csak call-girl voltam eddig, de talán nem kell tejelnünk.

Szőkenő naplója (4)

Betörtek.
Bár anyagi kár nem ért szerencsére…
A lány-denszesek törtek be, engem. Megfertőztek.
Eddig csak a motorháztető alatti lovakat ismertem, de mivel nem tudom kinyitni azt a kocsiajtót, ott elöl, mert nincs rajta kilincs, ezért nem néztem meg soha.
Most már az is tudom milyen egy igazi ló!
Nagy, szőrös, 4 lába van, és állva alszik. (eddig csak azt ismertem, hogy ha alszik, akkor tuti nem áll… Legfeljebb reggel

Gyerekkoromban, mikor az suliban rajzoltunk, a tanító néni azt mondta, hogy a ló feje olyan alakú, mint a vödör!
Tegnap jöttem rá, hogy miért: mert a lovakat vödörből etetik, itatják évszázadok óta! És ehhez alkalmazkodott a fejük. Vagy a vödör alakja lett lófej alakú az évek folyamán, hm, az is lehet.
Mielőtt a gazda bevitt a lovak közé, megmutatott nekem pár tárgyat, ami a lovakkal kapcsolatos:
Pl. a kengyelt, amit eddig csak a nőgyógyásznál láttam,
Az ostort, ami hasonlít arra, ami a domina felszerelésemhez van.

Az istálló végében egy kicsit magamra hagytak egy rakás széna társaságában - mert mindenkinek volt feladata - és a kezembe adtak egy vasvillát.
El is kezdtem keresni a villával a kazalban a Donald Sutherlendet, de nem találtam.
Na, asszem erre mondják: tűt a szénakazalban nehéz megtalálni.
Aztán egy újabb feladat: fényesítsem ki a lószerszámokat.
De ezzel is kudarc ért!
Végigmentem az egész istállón, de csak kancákat találtam, azoknak meg ugye nincs szerszámuk.

Szerencsére a lovagló pózt már ismerem, csak a ló hátán azért nem jó, mert nem látom közben az arcát! – illetve a pofáját!
Sőt, a nagyterpesz sem lett volna kényelmetlen, de sajnos vissza kellett vennem a nadrágomat.
De az meg szűk volt, és kettérepedt.. éppen a popómon…

Végül is jó kis program volt!
De maradok asszem a biciklinél, annak is le lehet szerelni a nyergét, nem?

Szőke nő naplója (5)
Országúti kaland
Budapesten jártam.
Az országút mellett felvettünk egy stoppos lányt. Szegényt nagyon megsajnáltuk!
Csak egy alig 20 cm-es miniszoknyája volt, combfix-szel, tűsarkú szandállal, haspólóban, amin egy szőrös nyaku, kapucnis, koszos-szürke színű orkánmellény volt! (megjegyzem: eddig azt hittem az orkán egy széltípus…)
A lány még egy övtáskát viselt, és mobiltelefon volt nála, azt mondta munkaeszköz.
Elindultunk vele a nagyváros felé, és a lánytól megkérdeztem, mi a munkája!
Először csak áradozott, és nekem fantasztikus melónak tűnt, nem is értettem, a hogy az én édes macikám miért nevetgél magában.
A lány elmesélte, hogy tiszta, szellős, néha árnyas, napfényes, tágas a munkahelye, nem zavarják a kollégái, és a főnökei is csak naponta egyszer látogatják, azt szereti, ha sok emberrel találkozhat, mert akkor nem unatkozik, és akkor dől a lé.
Maga osztja be az idejét, amolyan „önvezénylő”. Akkor eszik, iszik, ebédel, amikor kedve van. Bár hozzáfűzte, nyelni többször nyel, mint amennyit eszik… de ezt nemigazán értettem.
Meg azt sem, hogy miért probléma, ha nem tud naponta 10x tisztálkodni.
Én is csak este szoktam tusolni.
Aztán inkább a macikámmal csevegett. Árlistáról, meg hangszerekről. Hallottam valami oboát, meg szaxit, furcsálltam is, mert sosem járunk szimpatikus koncertekre, nem is tudom honnan ilyen felvilágosult az én kedveském. Sőt még valami olyat is hallottam, hogy ha 100% koton, akkor zongorázni lehet a különbséget!
A zongora még oké, na de mi köze a pamutnak a hangszerekhez?
Még szóba jött valami étolaj is, asszem a Vénusz, és valami domborzati iszony, meg szilikonvölgy.
Aztán a dzsungelről is beszélgettek, hogy biztos nem fog-e a kígyó eltévedni a sűrűbe, és hogy nem fogja-e úgy érezni magát, mintha egy kaktuszba bújt volna.
Á, ehhez én még nem vagyok elég inteligencica.
Kb. 20 perc kocsikázás után már ki akart szállni, és még ő kért tőlünk kárpótlást, és vissza akarta vitetni magát, mert állítólag nem azt kapta, amit nyújtani tud. A nyelvét pedig igencsak nyújtogatta a macikámnak, és a végén még telefonszámot is cseréltek, mert a pasim azt mondta neki, hogy majd, ha arra jár, meglátogatja a munkahelyén. Amikor kiszállt, meg is kérdeztem, hogy mit akar a csaj munkahelyén!
Azt mondta, hogy lemeózza, a lányt, hogy igazat mondott-e a munkájával kapcsolatban, és állítólag még valami kombinált bérletet is lehet nála használni.
Hát nem tudom, én a bérletemet inkább a szoliban használom, bár az álló szoliban kapaszkodás közben a szörfön érzem magam… De erről majd máskor!
Jóéjt, naplóm!

Szőke nő naplója (6)
Fantasztikus élményben volt részem ma.
Operában voltam.
A barátnőm szólt, hogy ők mecénások – fogalmam sincs mi az! – és van még egy hely a páholyukban.
Meg is kérdeztem, hogy mekkora hely van a páholyban, mert nem mindegy, hogy kis sámlit viszek magammal, vagy az új térdeplős székemet. De aztán mondta, hogy szék is van benne elég.
Már megint sokat gondolkoztam a szekrény előtt, mert nincs egy rongyom, amit felvegyek.
De aztán egy kisestélyivel is beértem.
Mikor megérkeztünk, és beültünk a helyünkre, a zenekar össze-visszajátszott még. Reméltem, hogy mire elkezdődik az előadás, összegyakorolják.
Aztán sötét lett, és egyszer csak elkezdtek tapsolni az emberek.
Apukám, mindig mondta, mikor lassan fogtam bele valamibe, hogy „mire vársz kislányom, tapsra?” Hát a zenészek is erre vártak, mert miután tapsoltunk, elkezdtek játszani. Már sokkal jobban, mint amikor még világos volt, talán zavarta őket a fény?
Olasz nyelvű előadás volt, de az énekesek igen ügyesek voltak, mert volt köztük magyar, francia, amerikai művész is, és mind értette az olaszt. A szövegek nem voltak szinkronizálva, csak feliratozva. Csak az volt a furcsa, hogy a felirat nem lent volt, mint a moziban, hanem, fent, a függöny tetején, és nem mindig tudtam követni a szerepeket.
Nagyon tetszett a szöveg, mert szerelmi dráma volt. Bár az udvarlós csávó furcsa hasonlatokat mondott a főszereplő nőnek. Nem is értem, én ilyen dumára nem fakadnék dalra. Egyszer azt mondta, hogy szereti, mert az anyjára emlékezteti. Tejóég! Ez elég szörnyű lehet, ezzel engem ugyan nem venne le senki a lábamról. Az egyik főszereplő csajszi folyton vedelte a fekete címkés whiskit, és ezért tántorgott is rendesen, majd volt egy jelenet, amiben még kokóztak is, hát, nem is értem, hogy engedhetnek meg ilyet nyilvános helyen. De szerencsére nem szívtak be annyira, hogy ne tudták volna végigjátszani a jelenetet.
A szünetben aztán a mecénások vendégei voltak a színháznak egy pohárpezsgőre.
Értem, tehát az a mecénás, aki szomjas - megint tanultam valamit.
Jah, meg azt is tudom már, hogy a drámák végén mindig meghal a hősnő, éppen mikor a legszerelmesebb.
Sajnos, szörnyen bunkók voltak az énekesek, mert folyton egymás szavába vágva, vagy egyszerre énekeltek, ráadásul teljesen más szöveget. De végül is rájöttem, hogy ennek is megvolt az oka:
Hát azért, mert így hamarabb vége lett az előadásnak. El tudom képzelni, hogy 6 felvonás is lett volna, ha mindenki udvarias, és megvárja, míg a másik befejezi a dalt.
A jelmezek is csecsebogyók voltak, modern, pasztellszínű kosztümök, és a főszereplő pasi egy cuki rózsaszín öltönyt hordott.
A legjobban pedig az tetszett, hogy a végén a hősnő nem is halt meg. Mert miután lement a függöny, kijött meghajolni. Aztán rájöttem, ennek is megvan az oka: holnap és holnapután is lesz előadás. Aztán a jövő héten lesz a „darab-temetés”, gondolom, akkor hal meg véglegesen.
Sokáig tapsoltunk, vastapsoltunk is, és akkora siker volt, a közönség állva hagyta el a nézőteret.

Szőke nő naplója 7.
Eltelt a Farsangi időszak és én nem is írtam, Neked, kedves naplóm!
Az elmúlt évek tapasztalata alapján változtatnom kellett a farsangi szokásaimon, mert minden évben „barna, okos nő” volt a jelmezem, de a barátaim mindig felismertek!
Az idén ezért tárgynak öltöztem be!
A hajamat tele raktam a karácsonyfáról leszedett csillagokkal, és egy hajókötélen húztam magam után egy anyacsavart, meg egy apacsavart.
Így én voltam a Csillagfejű-csavarhúzó!
Nagy sikerem volt vele! Főleg azért mert már nem firtatták, hogy kiléptem a szerepemből, és hogy más akarok lenni, mint, ami vagyok!
Aztán elmentem egy országos fesztiválra!
Szerintem nemcsak országos volt, mert tele volt a terem Amerikából hozzánk disszidált cowboyokkal, és indiánokkal. Illetve indián csak egy volt, de egy jó nagy tonna-hokkal vagy mivel rohangált a teremben, aztán kikísérték az ápolók!
A teremben zene- és tánckarok váltották egymást. Nem értem miért zene-karoknak és tánc-karoknak hívják őket, amikor nem is fogyatékosak! Lábuk is van, én láttam a saját két égszínkékre sminkelt szememmel!
Tehát: felléptek a színpadra, vagy leléptek a parkettre a kezeslábas, elől gombolós zenészek és táncosok. Na, ez így már olyan, mintha egy riporter kerestetik, lennék!
Voltak a teremben nézőközönségek, meg még lólábú sógorok is.
A sarokba beköltözött egy kalap és csizmaárus bolt is, gondolom azért, ha valaki széjjeltáncolja a ruháját, vehessen másikat magának!
Szerintem a teremben padlófűtés volt, mert sütötte rendesen a táncosok talpát. Ezért olyan gyorsan kapkodták a csizmájukat, hogy a zenekarok alig bírtak olyan ütemben zenélni, hogy utolérjék őket!
Volt egy kötelező tánc is, amit mindenkinek tudni kellett. Gondolom, addig be sem mehettek a terembe, míg az ajtónállóknak el nem táncolták. Amúgy az ajtónál a Republic elődei álltak. Ezt onnan tudom, hogy 66-os útjelzéses poló volt rajtuk. Nem voltak valami szép fiuk, de ezt vállalták is, mert a 66-os szám felett még az is szerepelt, hogy „RUT”.
A csapatok egyenruhában voltak. Azt hittem, ez azt jelenti, hogy egyen ruha, egyen nem. Ezért mikor én beálltam két ruhás közé, gyorsan levetkőztem. (a fotósok nagy örömére)
Sajnos egy kis balhé is kerekedett a bulin. 2 kétes kinézetű tehenészfiú először szó, majd pisztolypárbajba keveredett – talán egy tehenészlány miatt – majd az egyik lelőtte a másikat. (vagy a másik az egyiket? Már nem emlékszem…)
Aztán az egyik, (vagy a másik??) vezeklésképpen fejbe lőtte magát! De nem halt meg. Rosszul célzott, és csak lábfejen lőtte magát! Még a zoknija is kilyukadt! Gondoltam majd stoppol hazáig, de aztán szerencséjére a haverjai hazavitték.
A büfében volt amerikai hot-dog, francia mustárral, magyar kifliben, és volt cseh sör, amitől tele lett a pohár, de úgy, hogy már a habja sem fért bele. Másnap gondolom, sokan csehül érezték magukat.
Azt hiszem az ilyen nemzetközi fesztivált, hívják kooperálásnak!

Szőke nő naplója 8.
Hurrá!!!
Megvan a jogsim!!!
Hónapokkal ezelőtt elkezdtem keresni a retiküljeimben, hol a fehérben, hol a rózsaszínben, majd az aranyban, aztán a kabátkáim zsebeiben is sorra, mert a rendőr bácsik mindig ezt kérték.
Hiába. Nem találtam. Mindig kérték a zöld forgalmit, a zöldkártyát, a makkot, meg a tököt is, aztán az izzókészletet, és mindent be tudtam nekik mutatni, de a jogsimat nem találtam.
A mókucikám azt mondta, hogy a kocsi üzemanyaggal megy, nem jogsival, tehát nagyon nem voltam elkeseredve! Illetve egyszer. Mert a benzinkútnál véletlen benzint tankoltam. Ez ugye nem lenne furcsa, és főleg, mert én úgy tudtam, az is üzemanyag. Csakhogy dízel autóba már nem annyira volt jó ötlet. Kiderült, hogy gázolajat kellett volna. Na, de kérem szépen, ki tudja ezt megjegyezni? Benzin-kúton, dízel autóba, gázos olajat….ááááá
Na, a lényeg, hogy vett nekem egy új autót.
Hát én nem értek hozzájuk, csak legyen benne piperetükör, és ne akadjon el a tűsarkam, ha nyomom a pedált, meg akkora legyen a kormánykerék, hogy a műkörmeimmel is lehessen tekergetni. Jah, és kifelé nyíljanak az ajtók. Nem is akarom máshol kinyitni.
Egyetlen autóalkatrészt ismerek csak. Az alulfelnit. Illetve azt tudom, hogy alul van a kerekeken, valahogy a gumit húzzák rá. Ezért jegyeztem meg annyira jól a nevét!
Szóval meglett a jogsim.
Igaz három hónap alatt, de mindegy. Végül is kijártam egy KRESZ tanfolyamot, meg vezettem is. (jah, mert kiderült, hogy azért nem találtam meg, mert nem is volt..)
Nehéz eset voltam.
Tudtam vezetni és mégis.
A helyzet, hogy nekem a Mókucim megmutatta, hogy hol az elakadás-jelző, ha parkolni kell, hogy hova álljak a járdára a pláza előtt, és hogy melyik a duda, ha valaki előttem megy.
Erre kiderült, hogy nem ezek kellenek a jogsihoz. Vannak táblák, meg festékcsíkok az aszfalton, meg szabályok, jah és index is van! De engem rettenetesen idegesít a hangja, eddig is csak kiabáltam, ha arra akartam menni, hogy vigyázz, jövök. Mert az én hangom szebb!
Kinyitottam a KRESZ könyvet, és sok érdekes dolog volt benne! Szép színes képek, meg rajzocskák.
Például, van ugye a leveskocka-tábla. Tök jó, mert azt megjegyeztem, az a főútvonal, mivel ugye a leveskockatészta is FŐ.. ha melegvízbe rakom.
Aztán van a „bácsinak elromlott az esernyője” tábla. Csak nem értem az miért útépítést jelent.
Van a „sál” tábla, az az útkanyargós tábla, aztán meg a kerítés, ami sorompó, és a mackósajt, aminél el kell engedni mindenkit, a kedvencem a piros autóval lehet előzni feketét! Tök jó, mert nekem kicsike piros van, a Mókuskámnak meg nagy fekete. De itt nem a méret a lényeg, úgy láccik!!
A zebrával nekem sok bajom volt, ellentétben Győzikével. Sosem sikerül úgy átmennem rajta, hogy minden kerék csak fekete vagy fehér csíkot érintsen. De majd még gyakorolok.
Jaj, rengeteg élményem van a vezetésről, mert 4 bácsi és egy néni próbált megtanítani a közlekedésre. Majd még mesélek erről, de most elfáradtam. Egész délután a slusszkulcsomat kerestem. Aztán láttam meg 8 szatyorral a kezemben, hogy ott fityeg a kormány melletti lyukban. Csak éppen én a pótkulccsal bezártam az ajtót…

Szőke nő naplója (9)
Szóval, mivel nem volt jogsim, szereznem kellett egyet. Érdeklődtem az interneten, hogy mennyibe is kerülne. Visszaírt egy srác, hogy ő eladná, 300 ezerért.
Meg is kérdeztem, hogy miért, mire ő azt felelte, hogy mert 2 éve elvették a fakabátok az övét, aztán ő csináltatott újat. De most meg visszakapta és az egyik felesleges lett. (reméltem hasonlít rám a srác, már a fénykép miatt gondoltam) Hu ez érdekes, cseteltem is vele egy kicsit, ugyanis nem hagyott nyugodni a dolog.
Mert én nem ismerek fából kabátot, csak szőrből, meg bőrből, no meg nem is tudtam, hogy egy kabát tud beszélni, főleg nem, hogy éppen gyűjtenek, és éppen öveket.
(Illetve rémlett valami könyv, egy beszélő köntösről, de az meg nem kabát, ugyebár.)
Aztán belegondoltam, és sajnálni is kezdtem, mert ugye szegénynek elvették az övét, így kitaláltam adok neki egyet az enyémek közül és akkor barkaszozunk, vagy barmobilozunk, vagy hogy is mondják? Jah, bartelozunk!
Csak ha az övét vették el, akkor meg nem is volt jogsija?
Na, szóval, nem mentem bele az üzletbe, mert utána megnéztem egy hirdetést, és abban az volt, hogy jogsi 85 ezerért. Tehát felhívtam.
Sajna már nem volt nekik készleten, mert azt mondták, hogy iratkozzak fel rá.
Így jutottam el a Pedál autósiskolához.
(persze később derült ki, hogy a 2 lábacskámhoz 3 pedált is adnak, de mivel szeretem az akciós vásárlásokat, mert 3-at kaptam egy áráért, bele is vágtam)
Először elméletben tanítottak, meg számítógépen kellett teszteket írni.
Sajna én nem nagyon értek a számítógépekhez. Nekem lap-toppom van, nekik meg pécéjük, meg nótabukjuk volt csak.
Két hónappal később sikeresen tettem le a kresz vizsgát, mert ügyeske voltam. Igaz csak 14-edjére, de nem baj, az én párom is totózik, és a 13+1 az ugye 14! Tehát nem haragudott meg.
Mivel már csak 10 ezrem maradt a 85 ezerből, mert a többi elment a vizsgákra, (ez ugye egyszerű számtani feladvány) gondoltam, nem is kell sokat vezetnem majd.
Választottam magamnak egy jóképű oktatót, akinek szép nagy fehér autója volt, - kiderült, hogy azért, mert főállásban mentőzik -, de sajna nem voltam nála sokáig, mert a 15 ezret kevesellte, és nem is vezettünk, csak napi 1 órában gyakoroltuk a helyes fekvést a hordágyon, miközben ment a sziréna és kirakta, hogy ne zavarjanak, újraélesztős!
A következő oktatóm meg tűzoltó volt főállásban, ő folyton a fecskendőjét tisztítgatta velem, nála sem tanultam meg vezetni.
Aztán jött a taxis, aki meg folyton fuvarban oktatott, és ezért jó volt, olyan mint a Mókuskám mellett. Folyton 70-nel mentünk át a piroson, a buszsávon, és a fekvő rendőrökön is!
De hiába pedáloztam nála, csak felhúzott, meg aztán lehúzott 30 ezerrel, és a végén még meg is… húzott.
A végén megelégeltem a párom haverjait, és a protkóit, vagy mit, és kerestem magamnak én oktatót!
Meg is találtam a legjobbat. Egy tutipofi szőke nőcit!
Rettenetesen hasonlítottunk egymásra. Ugyanazzal a 8.1 festékkel festetünk, kedvence a rózsaszín, a tűsarkú és szereti a lánydenszet is, annak ellenére hogy bi. Biztos nem leszbikus.
Az élményeimet pedig legközelebb, mert két dudás egy autóban, az volt ám a csodás dolog! Kaland, kaland hátán, de pszt, csak a párom meg ne tudja. Be is lakatolom most a naplómat!

Szőke nő naplója 10.
Eltelt a Húsvét!
Talán azért ez a neve, - mert én olvastam a vallást – hogy ilyenkor az emberek böjtiznek, azaz nem esznek húst. És ezért elveszik a húst azoktól, akik esznek. Na ebből van a neve!
Én is készültem rá!
Bevásároltam mindent, ami nem hús. Például vettem mákostgubát, meg vettem tojást. Sajnos csak félkész tojást kaptam, és nekem kellett megfőzni. Akárhol kerestem, csak nyers volt! Nesze nekem modern konyha.
Vettem még italokat a vendégeknek, meg akartam sütni, de aztán találtam kész csipszet, meg popkornt, amiért elmentem a plázamoziba, mert ott mindig van, pénz meg nem számít, és vettem készen gyümitortát is meg csoki nyulakat, és csokitojást. Sajnos felnőtteknek nem kaptam ajándékos tojást, mert akárhány boltba bementem, csak kindertojást árultak. Pedig hozzám már nem nagyon jönnek kinderek, főleg nem locsolkodni.
De megoldottam a problémát. Kibontottam őket, és kicseréltem a dobozkák tartalmát!
Egy párba óvszert tettem, persze széjjelvagdosva, hagy kelljen összerakni.
Aztán egyikbe tettem egy lakáskulcsomat, majd kíváncsi leszek, ki kapta meg, a másikba meg egy vadiúj műszempilla kollekciót, ami még nekem csak egyszer volt felragasztva.
Volt egy, amelyikbe egy hajtincsemet tettem, és még egy, amelyikbe meg semmit! Hagy gondolkozzon aki azt kapta, hogy mit kell vele csinálni!
Amiket meg kiszedtem, most itt hevernek az asztalon.
Jó játék volt.
Összeraktam belőle egy kenyérpirítót, amihez nem is kell áram, meg egy fogpiszkáló-adagolót, és egy műköröm-csipeszt.
Szóval készültem! Vettem italokat is. Gondoltam legyen mindenkinek garatra való. Volt viszki, bor, sör, kóla, dzsuz, pálinka.
Aztán vasárnap festettem is tojásokat. Az összes körömlakkomból cseppentettem egy tálba, és beleforgattam a tojásokat, aztán forró vízbe tettem, és ráfőztem. Furcsa szaga volt, de az eredmény magamért beszélt!
Hétfőn reggel a Mókucim locsolt meg először!
Akkorát sikítottam, hogy csak na. Sosem volt még ilyen jó!!! J
Aztán ö elment más nőket is meglocsolni, mert ilyenkor állítólag ez a szokás, én meg vártam a folytatást!
Érkeztek a barátok, mindegyikkel ettem kicsit, ittam kicsit.
Volt, aki idióta verset is mondott, és mind megkérdezte, locsolhat-e.
Hát az én Mókusom ezt sosem szokta megkérdezni… hm.
Az elsővel pálinkával koccintottam, ő meg a ruhámra fröcskölt.
Sárga folt lett rajta. Fogalmam sem volt, hogy ilyen a Húsvéti locsolkodás. Tiszta kölni lettem! Aztán el is ment, és le sem zuhanyozott!
A következővel kibontottunk egy vörösbort, ami Bikavér volt! Azt hittem bika lesz tőle a pasi, de ő is csak spriccelt egyet a fejemre valami számozott löttyel. Azt hiszem 4711 volt rajta, pedig még csak 2009 van. Talán valami útópium lehetett!
Aztán távozott. Még a tojását is itt hagyta.
A következő sört kért, én is ittam vele. Aztán balettozni kezdtem. Legalább is ő ezt mondta. Arra még ugyanis emlékszem, hogy valami szalonspiccet emlegetett.
Már nem is tudom, melyikkel ittam meg a viszkit, de hamarosan a szagoktól meg az ízektől kidőltem. Húúúúúúú! Nem is gondoltam, hogy ilyen szédítően jó a Húsvéti locsolkodás!
Amikor a Mókucikám hazajött, befektetett az ágyamba, kirakta az összelocsolt tojásait, és befeküdt mellém. Másnap reggel jöttem rá, hogy mindezt már olvastam a vallásban.
Mert másnap reggel feltámadtam…. Rohantam a mosdóba, és dobtam egy rókát. Na, de akkor nem is értem, hogy miért a nyúl a húsvéti állat. Talán, mert a róka annyira berúgott Húsvétkor, hogy őt életben hagyta, mert ugye húsból van?

Szőke nő naplója 11.
Jön a hétvége, megint buli lesz!
Én meg persze készülők, előre, mint húsvétkor is tettem. Ektiviti parti lesz, és én nem szeretnék passziviti lenni. A szerencse, hogy mivel én leszek a vendéglátó, megvettem a társasjátékot, és ki is bontottam. Tele volt kártyákkal. Elárulom, hogy mivel nálunk szokás a maximálisnak lenni, ezért én a PROFI feliratosat vettem meg!
Tele van a doboz mindennel. Van benne egy karton-tábla, bábu, meg kártyák, és egy homokóra. A sárga bábu valószínűleg a szőke nő, ezért rá is írtam a nevemet, és kitettem az asztalra. A homokórát az oldalára fektettem, hogy lassabban peregjenek benne a szemek, és legyen időm megtanulni a kártyákon lévő szólásokat, mondásokat!
Aztán jó hangosan, hogy a szőke bábu megjegyezze, elkezdtem olvasni a kártyákat!
(most jöttem rá, hogy az én Mókucim sokkal butusabb nálam, mert az kártyáin csak rajzok meg képek vannak, tehát neki nem is kell tudni olvasni, ha kártyázni megy!)
Sok érdekességet olvastam, lássuk csak:
- VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET!
Erről a szomszéd harisnya szemfelszedő néni jut az eszembe. Szegénynek jó erős szemüvege van, bár nem vak, ellenben felszedi mindet, ami leszaladt. Még azt is amelyiken a pasik szeme szaladt csak fel.
- A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL!
Ez ma is igaz, mert most az új királyunk, vagy ki a csuda, a Bajnai Gordonka sem jár egyedül, mert mindig vele vannak a testőrei.
- CSUROG A NYÁLA VALAMI UTÁN.
Nekem is szokott utána csurogni a számból valami, de nem nyál…
- NEM LÉPHETSZ KÉTSZER UGYANABBA A FOLYÓBA!
Na, ez nem igaz! Mert én a Tiszába már sokszor beleléptem, meg fürödtem is benne!
- VALAMI NAGYON NYOMJA A BEGYÉT!
Jaj, tényleg, nekem is nyomja valami a bögyömet… ahha, a pusap melltartóm!
- ELMENT A JÓZAN ESZE.
Szerintem meg pont fordítva, mert a részegek esze szokott elmenni.
- HALVÁNY LILA GŐZÖM SINCS.
Hát én akárhányszor főzök, mindig csak fehér a gőze, ez tuti!
Sem halványsárga, sem halványzöld gőzöm nem volt, sem a spenót, sem a sárgarépafőzelék főzésekor! Na de minek is lenne lila gőze? A padlizsánnak?
- AZ EGYIK 19 A MÁSIK EGY HÍJÁN 20.
Ezt sajnos nem tudom, mert a Mókucimé 22!
- SÜKET, MINT AZ ÁGYU!
Hát igen, a múltkor az egri várban néztem az ágyukat, és egyiknek sem volt füle, tehát nyilván nem hallanak, ezért süketek, szerintem azért, hogy ne hallják, ha hangosan lőnek velük! Na de szemük sem volt, akkor meg hogy látnak el a célba?
- MAJD LESÜL A BŐR A KÉPÉRŐL!
Nekem egyszer lesült, de direkt. Mert a kozmetikus leégette, hogy fiatalodjon a bőröm az arcomon. Ehelyett meg jó foltos lett. Vagy nem erre a képre gondolt, hanem a festői képre? De azon meg miért volt bőr, ha egyszer vászonra festették???
- KIFOLYIK A PÉNZ AZ UJJAI KÖZÜL!
Na, ezt már nem értem. Az nem folyik, hiszen a forint kemény valuta, nem?
Vagy van olyan ország, ahol folyik a pénz?
- JÓ PAP HOLTIG TANUL!
Igen, ez igaz, mert láttam egyszer egy pap sírkövét, és az volt ráírva, hogy tanulmányait befejezte!
- CSAK UGY KATTOGNAK A FOGASKEREKEK A FEJÉBEN!
Na, még jó, hogy az enyémben nem, mert akkor olajozni kellene. A Mókuska szerint jobb, ha üres, mert még elhasználódna a sok gondolkozásban…
- AZT SEM TUDJA, HOGY ESZIK-E VAGY ISSZÁK!
Mit?
A végére írom a kedvencemet!
- TÖBB NAP, MINT KOLBÁSZ!
Hát, igen, sajnos, mert csak hetente kétszer van nálunk, mikor itthon van a kolbász gazdája!!!
Szóval felkészültem, remélem, nem bámulok majd a játék alatt, mint a bor meg a juh az új kapusra!

Szőkenő naplója 12.
Napok óta dilemmám van. Ez jobb mintha depis lennék, asszem.
Ismerkedtem a neten. Cseteltem pasikkal. Izgalmas volt.
Az egyik srácba majdnem bele is szerettem. Olyan édi volt.
Annyi dologban hasonlítottunk, hogy már majdnem lelkitársaság voltunk egymásnak.
Először is, kiderült, ő is a cseten akar ismerkedni, aztán meg hogy egyedül ül a számítósgépe mellett, mint én.
Neki is mobilinternete van és nekem is, aztán a gépén neki is ott vannak a betük, éppen egymás mellett, mint nekem. Ezt ki is próbáltuk, mindet végignéztük, a kú-tól az em-ig!
Neki is van kockásinge, mint nekem, és veszkócsizmája is van ám, meg kalapja is!
Jaj, olyan izgalmassá vált a dolog, hogy képet is küldtünk egymásnak, és ö is a kontroll cével másolja be, mint én! Már teljesen belelovagoltam magam a dologba, aztán találkozni is akart velem, és én is vele.
Meg is beszéltük a dolgot, és éppen erre a napra és időpontra gondoltunk.
De a találka nem jött össze, mert nem bírtunk elszakadni, és amikor nekem indulni kellett volna, ő még mindig a gép előtt ült, és én is maradtam! Így aztán maradtunk, mindenki éppen otthon!
És folytattuk a csetelést!
Aztán kitalálta, hogy az emesével kellene beszélgetni, én erre megsértődtem a féltékeny zöld szörnnyel hozakodtam elő.
De újra meggyőzött, hogy az emese az nem ám egy lány, nem is egy kerítésnő és nem is a bankos okos csaj a tévéből, hanem valami program, amivel ha beszélgetünk, akkor láthatjuk is egymást a kamerán át, amit a gépre kell rakni.
Ez olyan izgi, mert kamera érzékeny vagyok, de nem ám úgy, mint az algériások, hanem pozitiven. Szóval előkerestem a kamerádomat, és rácsatoltam a gépemre.
És akkor bekapcsolva láttam magam, és ő is engem. De én őt nem láttam, mert kiderült, neki nincsen kamerádja. Megkért, hogy szeretne megnézni engem, ahogy anyám szült, vagy hgy is mondta, szóval, hogy vegyek fel valami szexis cuccot! Hirtelen eszembe jutott, hogy van egy neccharim, meg csipkés feketeneműm. (nem fehérnemű, mert fekete, ugyebár). Erre már olyanokat kezdett írni nekem, hogy teljesen csillagnak éreztem magamat. El is nevezett csillagomnak! Ragyogó este volt, vagyis lett volna....
Küldött magáról egy képet, amin kalapban volt, a feje alig láccott, de nagyon férfiasnak tűnt!
Hajnalig beszélgettünk, illetve írtunk egymásnak. Tanultam tőle új szavakat, hogy menőbb legyek a cseten, meg valami szmájlokat vagy fájlokat is, hogy az emomat, vagy mimet is ki tudjam fejezni. De most nem jutnak az eszembe.
Illetve tudok kacsintani, pontosvessző, kötőjel, zárójelbezárral, meg kitátani a számat: kettőspont, kötőjel nagydébetűvel. (na ezt majd kipróbálom, ha a fogorvosommal csetelek, és kéri hogy mondjam : á!)
A fiú egész este udvarolt, és ez nekem olyan jólesett. Megkért, hogy mutassam meg a cicimet is! Gondoltam, miért ne, úgysem látja senki, csak a kamera. És erre tuti nem fog a Mókucim sem haragudni, mert ugye ettől nem lehetek terhes ám!
Bekapcsoltam a zenét, és elkezdtem neki táncikálni, közben megittam egy üveg krémeses viszkit, ami még húsvétról maradt. A többire nem emlékszem..
Csak tegnap este óta fáj a fejem.
Mert hazajött a Mókucim a munkahelyéről, ami egy bárban van, és kaptam egy jó nagy pofontot. Aztán mikor elállt az orrom vére, elmesélte, hogy rossz kislány voltam, mert most a barátai meglátták, hogy a lakásunkban van plazmás tévé, meg mosogatógép, és a legdrágább bőrkanapé, amit lehet kapni.
Ezt nem értettem, de folytatta azután, amikor már a karom is fájt nagyon, - mert kicsavarta, - hogy látott engem a kivetítőn táncolni, ami tök dögös lett volna, csak éppen én nem tudtam, hogy a kollégája azonnal feltette a felvételt a tetubusra angolul. Szóval így jártam.
Megismerhettem a fájdalomküszöbömet, mert a magassarkúmban úgy átestem a fürdőszoba küszöbén, hogy a térdemről lejött a szolárium-színem! Most éppen lila!
Azt hiszem kimutattam a fogam fehérjét is, és holnap visszamegyek a mamámhoz!
Rá meg mosson a zanusszi-nyuszi! Kettőspont, kötőjel zárójelbezárva!
Csak most akkor nem tudom, hogy a srác akkor, akivel cseteltem ki is volt, sebaj, majd talán holnap segít emese megkeresni! Kettőspont, nagypé!

Szőkenő naplója 13.

Lakásfelújításban vagyunk.
Elmentem hát körülnézni a legújabb barkácsáruházba, amit egy jedilovagról neveztek el.
Nem értem, a jediknek mi köze a barkácsoláshoz, de gondoltam, legalább az erő is velünk lesz, a munkák alatt.
Először megnéztem a katalógust, amit a postaládában találtam, és kivágtam belőle a dolgokat, amikre szükségünk lesz.
Kivágtam az egyik csinos munkásfiút is, de sajnos a vásárlás során kiderült, hogy munkásokat nem árulnak.
Kerestem azt a ragasztót, amit reklámoztak, hogy a plafonra, meg a falra is felragad vele a szék. Gondoltam, ha már átalakítás, legyen olyan a nappalim, mint senki másnak! De azt mondta az eladófiú, hogy ez nem praktikus, mert nehéz beleülni. (lehet, hogy a praktikus dolgokért a praktikerbe kellett volna mennem?)
Aztán vettem egy új zuhanyrózsát, (az a kedvenc virágom, főleg, ha a Mókucim nincsen otthon mert a régit már annyira nem élvezem, uncsi lett.
Vettem még egy új WC-deszkát. Tökjó, mert átláccó és szögesdrótot tettek bele. Ezt nem fogja szeretni a drágám, mert nem fogja látni, hogy le van-e hajtva, vagy sem, és ha olvasni megy oda, szúrni fogja, remélem.
Aztán akciós bambuszfüggönyt is vettem, bár nincsen buszunk, de majd felszereljük a tetőablakra.
Kinéztem magamnak egy jó kis könyvespolcot, amit haza akartam vinni, de sajnos csak lapraszerelt – vagy mi – volt.
De nem is értem, mi értelme van egy polcnak egy dobozban? A doboz is jó lenne a könyveknek, de akkor meg miért tesznek bele különféle deszkákat? Ha beleteszem a dobozba a könyvet, nem tudom hová tenni a polcokat.
A pénztáros ugyan azt mondta, hogy össze lehet rakni, van is benne haszn állati utasítás, meg imbuszkulcs! Na, de mit kezdjek én egy buszkulccsal?
Szóval az obiban csupa busz-alkatrész lehet kapni. Lehet, hogy kéne vennünk egy buszt?
A pénztárban a bankkártyámmal akartam fizetni, de valami nem stimmelt, a nem fogadta ez a jelszavamat, erre a srác azt mondta, hogy a kártyámmal valami grimbusz van! Áááá
Holnap visszamegyek, addig csinálunk majd valahogy pénzt, mert azt mondták, hogy készpénzzel is lehet fizetni a bankkártya helyett.
Szépen visszaraktam mindent a polcok mellé, majd obi felpakolja, ha már vele van az erő, és inkább átjöttem a Médiapiacba. Néztem tévéket, mindegyiken ugyanazt a filmet játszották, meg hallgattam zenéket, kivasaltam a hajam, megmasszíroztam a vállam, megszárítottam a körmöm, lehűtöttem az üdítőmet, és a kiállított gépen éppen írom a mai naplómat. Mindezt ingyen, itt legalább segítettek az eladók, otthon meg sosem tudom beletenni a dévédét a falravetítős tévébe, és csak feldühítem magam a Mókucin, mert a hűtőben mindig nyitva hagyja a villanyt.
Most pedig mennem kell, mert már annyit mosolyogtam a biztonsági őrre, meg rebegtettem a szempillámat, hogy attól félek, azt hiszi lopni akarok, vagy a kijáratnál kifizettetik velem a villanyszámlát, amit elhasználtam?

Szőke nő naplója 14.
Képzeljétek!
Új telcsit kaptam a Mókucimtól!
Ki akart engesztelni a múltkori morciskodásáért, ezért elvitt a vizi telcsiboltba, a piros dizájnosba, amin a cuki pirospötty van!
Vett nekem egy rivális telefont! A boltban a srácika csak rám nézett, és azt mondta, látja rajtam, hogy szeretem az akciós dolgokat, - amire én úgy bólogattam, hogy ki is esett az orrpirszingem, - ezért az okostelefont ajánlja nekem!
Míg a papírokat intézték, meg a számlát kifizették, én már barátkoztam is vele. Bemutatkoztam neki, hogy lássa én is okos vagyok, de még csak nem is válaszolt, csak csipogott, gondoltam robotra van kapcsolva!
Két okos egy csapatban, ennek igen örültem! Így legalább kölcsönösen tudunk segíteni egymásnak!
Otthon első dolgom volt beletenni a régiből a SIM kártyát.
Fogalmam sem volt soha, miért is ez a neve, de lehet, hogy ebben például okosabb nálam.
És tényleg az volt, mert ők ketten – a telcsim, meg a simem - fel is ismerték egymást!
Aztán igen elcsudálkoztam, mert 5p múlva hívott a barátnőm. Meg is kérdeztem tőle, honnan tudta, hogy az új telón tud hívni.
Szegény nem értette. Aztán mire elmeséltem, hogy kaptam egyet, és hogy a régi be sincsen kapcsolva, meg hogy már ki is vettem belőle a kártyámat… már én sem értettem.
Sokat tud az okostelefonom.
Tudja például a telefonszámomat, és ha akarom ki is írja, ha felhívok vele valakit.
Aztán lehet vele fotókat csinálni, meg zenélni, meg rámenteni például artuditu hangját, hogy a szerelmem, ha hív, tudjam ő az, meg készít videót is, és az embereket, ha lefotózom, akkor nem a nevüket kell hívnom, hanem a képüket, ez jó.
Mert nekem is könnyebb a dolgom. Csak megkeresem a képet, pöckölök rá egyet, és már hívja is, fel is hívtam egy kutyatejet, amit lefotóztam, de éppen pittyent egyet, és aztán pangott!
Jah, mert érintőképernyős ám!
Először kerestem is rajta a gombokat. De aztán rájöttem, hogy ebbe legalább nem akadnak bele a körmeim, ez már az okossága sokadik jele!
Tud még többet is. Például meghallgattatom vele a zenéket, amiket a magnón vagy a cédén lejáccok, és ő meg kiírja a kis képernyőjére a nevét meg a címét, és a borítóját is megmutatja!
Kár, hogy nem tud ilyet az emberekkel is, vadidegenek nevét kiírná, akiket lefotózok. Jó muris lenne!. De akkor tuti többe került volna!
Aztán a képernyőjére lehet kitenni ám minden adatot, például órát, és még azt is kiírja, hogy mennyi az idő Párizsban, meg Newyorkban.
Aztán tud valutát átváltani, csak még a rést nem találtam meg rajta, hol kell bedobni a forintot, hogy kiadja a valutáját!
Mértékegységet is vált. Bár ezt megint nem értem. Az egy kilo cukor máshol több? Vagy mire váltja át, fél kilo porcukorra? És a hőmérséklet azt értem hogy mindenhol más, na de a kurvameleg az mindenhol az, nem? Vagy van még dögmeleg, és veszett hideg is. Tehát ezek szerint ismeri a rokonértelmes szavakat is?
Még tanulmányoznom kell, mert a könyvecskének a felét tudtam csak elolvasni estére. Sajnos nehezen ment először. Elkezdtem, de nem értettem, aztán átolvastam a következő fejezetet, és azt sem, és a harmadikat is, de azt sem. A képek ugyanazok voltak, de a nyelvem teljesen kitört, és annyira fáj, hogy ma már csókolózni sem tudok!.
Mire este lett, már tele volt a fejem új szavakkal, és a Mókucim mikor hazaért meg is kérdeztem tőle, hogy mi az a users manual?
Aztán közölte velem, hogy örül, hogy elolvastam hat nyelven a használati utasítást, de ha megkeresném magyarul, abból könnyebben megtanulhatom!
Azóta már sikerült eljutnom azokhoz a részekhez, amit az eladó úgyis megmutatott a boltban!
De nem baj, ha megírjátok a számotokat, majd visszahívlak Benneteket!
Addig, hogy időt nyerjek, itt az enyém:
06703444566… jah, csak nem ebben a sorrendben! Puszmusz!